az iskola története

1778

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola két iskola egyesítéséből származik. Őse az 1778-ban meginduló Budai Rajziskola (Schola Graphidis Budensis) és a tíz évvel később meginduló pesti. Történetünk tehát két iskolaalapításé: a Budai Rajziskoláé és a Pesti Rajziskoláé.

A Budai Rajziskolát Mária Terézia 1777-es rendelete, a Ratio Educationis nyomán alapították. Feladata elsősorban az iparostanoncok és tanítójelöltek rajzi képzése volt.

A helyi igények is sürgették a rajziskolák felállítását, mert a manufaktúrák gyártmányaival szemben a kézműiparosok csak úgy állhatták meg a helyüket, ha fejlesztették szakmai készségüket, főleg stílusismeretüket. Erősen megnövekedett ugyanis az igény - a polgárosodás folyamán - a klasszicista díszítőművészet alkotásai iránt. A régi elemi iskola által nyújtott ismeretek és az inasiskolák elvégzése már kevésnek bizonyult, s egyre sürgetőbbé vált az iparos-továbbképzés és az ipari rajzoktatás bevezetése. Kísérletek ezek megszervezésére a Ratio kiadása előtt is történtek. A pesti Építőmesterek Céhének 1695-ből való kiváltságlevele alapján a céh már szabályzatfélét dolgozott ki az oktatásról és rajzoktatásról, 1726-ban pedig tanácskozást folytatott a rajzoktatás szükségességéről. Hosszas próbálkozások után végül, 1778. április 2-i keltezéssel, az Udvari Kancellária kiadja a Schola Graphidis Budensis alapítólevelét. Ugyanez évben történt intézkedés a győri rajziskola megszervezésére is (ez azonban csak 8 év múltán, 1786-ban valósult meg).

Ebben az időben az iskola növendékei többségükben kőművesek, ácsok, kőfaragók, asztalosok, üvegesek, szobafestők, rézművesek, de voltak aranyművesek, tímárok, bőrösök, sőt cukrászok is. A rajzolás gipszformák és mintalapok után történt. A mintalapok, melyek az Osztrák Császárság országaiból, Franciaországból és Európa egyéb területeiről kerültek az iskola könyvtárának gyűjteményébe, felbecsülhetetlen értékűek, hiszen a kézművesipar reneszánszát éljük, s ezek a néhány éve megkezdett felújítási munkák autentikus forrásai.

A beiratkozott tanulók száma, Buda és Pest népességéhez viszonyítva igen nagy volt. 1778-ban 25-ös létszámmal kezdtek Budán, de 1795-ben már 152 volt a növendékek száma, s 1820 körül csak az iparos tanulók száma meghaladta a 200-at. A pesti iskola indulási létszámát nem ismerjük, de annyit tudunk, hogy 1848 után rohamosan emelkedett, s 1867-ben 1700-nál is több volt.

A két rajziskola kezdettől fogva a művészeti képzést is feladatának tekintette. 1846-ig, a Marastoni-féle Festőakadémia létrejöttéig néhány alig ismert magániskolától eltekintve, a művészképzés terén az első lépések irányításában, a technikai eljárások oktatásában úttörő szerepet jáátszottak.

1850

1850-től már nemcsak rajzot, hanem heti két órában általános elméleti tárgyakat is kezdtek tanítani az ipari tanoncok számára. Az 1885-ben Pestre telepített volt Schola Graphidis Budensis-t Buda és Pest egyesítése után 1886-ban a Pesti Rajzoló Oskolával, illetve Felsőiparrajziskolával egybeolvasztották, Székesfővárosi Iparrajziskola néven. Vidéky János, aki 1879-től 1900-ig, haláláig vezette az iskolát és az Iparrajziskola új szervezetét létrehozta, az iparoktatás terén országos viszonylatban is nagy szaktekintély volt. Keleti Károllyal, Szterényi Józseffel együtt az ipari szakoktatás egyik lelkes úttörője. „Módszeres rajzoktatás” című munkáját külföldön is jól ismerték. Az Ő igazgatása alatt tartozott a külföldi diákok sorába Charles L'Eplattenier, aki a későbbiekben Le Corbusier munkatársa volt.

1880

Az 1880-as évek végén az iskola Czukor utcai épülete már szűknek bizonyult, ezért a Vigadó épületében is működött néhány szakosztály. A folyton terebélyesedő iskola új épületet kívánt. A sajátos igényeknek megfelelően - Kauser József tervei szerint - megépített Oroszlán utcai (a mai Török Pál utcai) új épületbe 1893-ban költözött be az iskola.

1904

1904-től az elméleti oktatás mellett a műhelygyakorlatot is bevezették, abból a felismerésből, hogy a gyakorlati megmunkálás során ismerhetők meg legmegfelelőbb módon az anyag természetes sajátosságaiból kínálkozó művészi formaalakítás szabályai. Megkezdődött a rendszeres művészettörténet-oktatás, episzkópos vetítéssel; az első tanár Lyka Károly volt. A szakrajz kiegészült a szabadkézirajz-tanfolyammal. A képzés színvonalának jellemzésére álljon itt néhány közismert művész neve : id. Markó Károly, Nagy Balogh János, Derkovits Gyula. Valamennyien iskolánk növendékei voltak.

1911

1911-ben az iskolának a következő tagozatai működtek:
1., esti iparos továbbképzés (szabadkézi rajz, ipari festő, sokszorosító, női szabó és könyvkötészeti tanfolyam);
2., téli mesterképző tanfolyam ( kőműves, ács, kőfaragó és szobafestő segédek számára);
3., nyilvános rajz-mintázás terem;
4., időszakos rajztanfolyamok elemi iskolai tanítók és iparos tanonciskolai tanítók részére.

1913

1913-ban kezdték felszerelni a fotószakosztályt, és 1914-ben indult meg az oktatás Pécsi József vezetésével.

1930

A 30-as évektől kezdve a rajzoktatás a szakrajz és a szabadkézi rajz mellett kiegészül az élő modell utáni rajzolással; megkezdődik a népművészet-néprajz tanítása.

1946

1946-tól az iskola Szépmíves Líceummá szerveződött át. Az oktatás célja nem csupán gyakorló kézműiparosok továbbképzése, hanem új, művészi igényű iparos-nemzedék nevelése. Megkezdődött a rendszeres közismereti oktatás; a tanterv a magyar, a számtan, a földrajz stb.tanítása mellett kiterjedt a számvitel, iparjog-védelem stb. jellegű ismeretekre is. Ebben az időben agyagműves, bútorműves, női divat, fényképész, grafikai, könyvkötő, bőrdíszműves és textilműves szakosztályok működtek. A tanulók líceumi érettségit és szakképzettségükről tanúskodó végbizonyítványt kaptak, melynek alapján segédvizsgát tehettek.

A művészeti főiskolák 1949-ben történt reformja szükségessé tette, hogy iskolánk is szervesen illeszkedjék a művészeti oktatás új vonalába. Lehetővé kellett tenni, hogy a művészeti főiskolákra is megfelelő előképzést biztosítson, és a művészi ipar számára középfokú szakképzést nyújtson. Így jött létre 1950-ben az Állami Művészeti Gimnázium, majd 1951-től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium.

1967

1967-től újabb reform lépett életbe. Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolává alakult át az iskola. E reform lényege, hogy valamennyi tanuló egyszerre kap teljes értékű érettségit, mely alapján bármely felsőoktatási intézményben továbbtanulhat, elmélyült rajzi alapképzést, ami előfeltétele a művészeti főiskolákra való sikeres jelentkezésnek, és szakmai színvonalú képesítést egy-egy művészeti szakmában, ami az önállósodást jelentheti.

1973

1973-tól, továbbra is Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola néven, a Magyar Képzőművészeti Főiskola gyakorlóiskolája lettünk.

Az iskola ma is történetéhez méltó szellemben működik. Célunk: megfelelni a középiskolai követelményeknek, kiegészítve azt az általános elméleti és gyakorlati vizuális képzést megalapozó tárgyakkal: művészettörténeti, ábrázoló geometriai, néprajzi, betűrajzi, és általános művészetelméleti ismeretekkel. Jelenleg 12 szakosztály működik: alkalmazott fotó, alkalmazott grafika, bőrműves, bútorműves, festő, szobrász, játék- és animációsfilm-készítő, kerámia, könyvműves, ötvös, textil, és üvegműves.

Az iskolára jellemző bensőséges hang, a „második otthon” légkör az, ami vissza-visszatérésre készteti egykori tanítványait, hogy immár tanárként továbbadhassák hagyományait. Így volt, és így van ez az iskola 1778-as alapításától, napjainkig.

2016

Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Szakgimnázium és Kollégium


MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJ
2009. március 21-én, a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében
iskolánkat Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

KISKÉPZŐ OKTHXBY