Textilműves szakosztály

Iparművészeti szakosztályunkon tanulóink az ötéves képzés során megismerik a textilművészet történetét, különböző szakágait és technikáit. A textiltervezési, modelltervezési alapismeretek mellett megtanulják a különböző kivitelezési módokat (batikolás, dúcnyomás, szitanyomás, szövés nyüstös szövőszéken, szőnyeg- és gobelinszövés, gépi hímzés, szabás-varrás, stb.), de a hangsúly mindvégig az egyéni tervezésen, az ötletességen és a művészi színvonalon van.

A gyakorlati képzés során az első három évben (9–11. osztály) az általános mintatervezés alapjait, valamint az egyszerűbb lakástextil és öltözködés-kiegészítő tárgyak tervezését és kivitelezését sajátítják el a tanulók, a szükséges technológiai ismeretekkel együtt. A következő két évben (12–13. osztály) lehetőség nyílik a tanulók szakirányú érdeklődésének megfelelő vagy kísérletező jellegű egyéni feladatok megoldására, lehetőleg úgy, hogy közben ennek az összetett, sokszínű szakmának minél több ágával kapcsolatba kerüljenek és megismerkedjenek. Az elméleti oktatás textil-anyagismeretből, textil-technológiából, kötéstanból, textil-áruismeretből, textil- és öltözködéstörténetből áll. A tervezési és gyakorlati feladatok gyakran kiegészülnek önálló szakelméleti kutatómunkával is. Ha képzési céljaink megvalósulnak, az ötödik év elvégzése után diákjaink alkalmassá válnak arra, hogy önállóan elkészített terveik alapján helyes alapanyag és eszközhasználattal egyedi, művészi igényű textiltárgyakat hozzanak létre, de reményeink (és tapasztalataink) szerint sokan közülük képessé válnak arra is, hogy sikeres felvételi vizsgát tegyenek valamelyik művészeti egyetemen.

Szakosztályunk felszerelése mindenben megfelel a szakoktatás követelményeinek: a szövéshez több gobelinszövőszék, szőnyegszövőszék, hatnyüstös és lyukkártyás szövőszék, a szitanyomáshoz festékkonyha nyomó- és levilágító asztallal, valamint korszerű varrógépek, interlockok, fedőzőgép, ipari gőzvasaló, szabóbabák állnak a tanulók rendelkezésére, valamint egy számítógéppel összekötött hímzőgép. A tervezési munkákhoz saját fénymásoló gépünk, számítógépünk, szkennerünk, nyomtatónk, retuspisztolyunk is van.

Növendékeink legnagyobb része a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil szakán, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező (díszlet-jelmez) szakán tanul tovább, de sokan közülük más képzőművészeti területeken (pl. festészet, grafika) is megállják a helyüket.

Végül néhány név – a teljesség igénye nélkül – azon textilművészek ill. jelmeztervezők közül, akik valamikor iskolánk növendékei voltak: Ardai Ildikó textilművész, Dobrányi Ildikó kárpitművész, E. Szabó Margit textilművész, Fett Jolán textilművész, Gecser Lujza textilművész, Gombár Judit jelmeztervező, Hauser Beáta textilművész, Juris Ibolya textilművész, Kecskés Ágnes textilművész, Kelecsényi Csilla textilművész, Kiss Katalin textilművész, Kókay Krisztina textilművész, Málik Irén textilművész, Mialkovszky Éva jelmeztervező, Nagy Judit gobelinművész, Nyerges Éva gobelinművész, Oláh Tamás textilművész, Péreli Zsuzsa textilművész, Polgár Rózsa textilművész, R. Fürtös Ilona textilművész, Rónai Éva textilművész (iskolánk tanára 1965 és 1995 között), Schäffer Judit jelmeztervező, Simonffy Márta textilművész, Solti Gizella textilművész, Szekulesz Judit jelmeztervező, Szilvitzky Margit textilművész, egyetemi tanár, Vajk Éva textilrestaurátor, múzeumigazgató, Wieber Marianne jelmeztervező.

A szakosztály jelenlegi tanárai (időrendben):

Bajkó Anikó Ferenczy Noémi-díjas textilművész, szaktanár (1993-tól);
Kiss Katalin textilművész, szaktanár, szakosztályvezető (1999-től) | honlap »»;
Vereczkey Szilvia Ferenczy Noémi-díjas textilművész, szaktanár (2000-től) | honlap »».

A szakosztály rövid története:

A textilműves szakosztály iskolánk egyik legrégibb, legnagyobb hagyományokkal bíró egysége. Történetének kezdete egybeesik az iparrajziskolai műhelyoktatás 1904-es megindulásával.

Mivel a divat, az öltözködés minden korban érdekelte a tanulókat, már az 1910-es évektől működött női- és férfiszabó szakosztály nagy létszámmal, párhuzamosan a szövő szakosztállyal. Az 1920-as évektől megjelent a kalapkészítő ágazat. Ebben az időben gazdagodott iskolánk egy textilnyomó műhellyel is. A tantárgyak között szerepelt a csipkeverés, a kézimunka, a szakrajz, az anyagtan és ékítőmunkák készítése. Az oktatás magas színvonalát illusztrálják azok a nagyméretű kárpitok, amelyek Basilides Barna tervei alapján készültek iskolánk jogelődje, a Székesfővárosi Iparrajziskola műhelyében a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) genfi palotájának 1936-ban létesült Magyar Szalonja számára. Az iskola 1937-es átszervezésekor az addigi iparos-továbbképzés mellett megindult a műiparosok képzése is. Ebben az időszakban a textiles szakok már olyan népszerűek voltak, hogy ezek tanulólétszáma meghaladta a többi hat szakosztályét együttvéve.

Az 1950-es években a jelenlegi épületünk (Török Pál utca 1.) szinte teljes második szintjét a textil szak foglalta el. A mostani 20-as számot viselő fizika tanterem helyén volt a nyomóműhely, mellette pedig a festékkonyha. A mai textilműhely hímző műhelyként működött, emellett külön terme volt a gobelinszövésnek és a textileseknek tartott rajzóráknak. (Később a felszerelés nagy része átkerült az Iparművészeti Főiskolára.)

1972-től 1995-ig a nappali képzéssel párhuzamosan működő Dolgozók Esti Tagozatán is folyt textil szakos képzés. Szakosztályunkon mindkét tagozat tanulói a textiltechnikai rajzoló képesítést szerezhették meg, amellyel elsősorban az akkor működő hazai textilgyárakban lehetett elhelyezkedni, de jó útravalót jelentett az Iparművészeti Főiskola felvételijére is. Az oktatásban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a művészi tervezés, a szakelmélet pedig felkészített a gyáripari munkára is. A növendékek megtanulták a szőnyegszövés különböző technikáit, a francia- és ógobelin-szövést, valamint a batikolást. Az iskola alagsorában Jacquard-féle szövőgép működött, amely egy szövőmester segítségével a diákok tervei és szakrajzai alapján bútorszövetet szőtt. (A muzeális értékű lyukkártya-verőgép azóta már az Óbudai Textilmúzeum tulajdona, a szövőgépet pedig az Iparművészeti Főiskola kapta meg.)

Az 1980-as évek végétől, illetve a 90-es évek elejétől a hazai textilgyárak folyamatos felszámolása nálunk is szükségessé tette a szakképzés átalakítását: azóta a textiltechnikai rajzoló végzettség helyett a nagyobb önállósággal dolgozó textilműves végzettséget szerezhetik meg növendékeink.

A szakosztály egykori tanárai (időrendben):

özv. Mirkovszky Gézáné, (1902-től 1924-ig);
Benkhard Ágoston, festőművész, a szabásminta-rajz oktatója (1904 – 1922);
Lakatos Artúr, szőnyeg- és gobelintervező iparművész (1905 – 1941);
Voit Ervin, a ruhatervező szak alapítója (1906 – 1932);
Herkner Jánosné, a csipkeverés oktatója (1910 – 1925);
Gyuris Margit, női szabó szakoktató (1946 – 1948);
Lorberer Anna, festőművész, szakosztályvezető (1945 – 1950);
Payer Ilona, textil szakoktató (1949-ig);
Hajdú Béláné, (1951-ig);
Basilides Sándor, festőművész, szakosztályvezető (1937 – 1968);
Rábai Jánosné, gobelinszövő szakoktató (1948 – 1954);
Zimmler Ilona, szövőmester, gobelinszövő szakoktató (1940 – 1961);
Karácsonyi Miklósné, gobelinszövő technikustanár (1941 – 1968);
Bertalan Lászlóné, gobelinszövő szakoktató (1941 –1954);
Ecsedy Anna, textilszövő szakoktató (1953-ig);
Pipusz Nándorné, gobelinszövő szakoktató (1955-ig);
Tóth Ilona, textil szakoktató (1952-ig);
Kántor Andorné, festőművész, szakosztályvezető (1953 – 1963);
Balás Lászlóné, festőművész, szakosztályvezető (1951 – 1972);
Szűcs József, szövöttanyag-tervező iparművész, szakosztályvezető (1965 – 1993);
Rosch Györgyné, iparművész (1962 – 1999);
Roskó Lászlóné Rónai Éva; Ferenczy Noémi-díjas textilművész (1965 – 1995);
Tóth Sándor, Ferenczy Noémi-díjas iparművész, szakosztályvezető (1993 – 2000).