A Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyakorlóiskolája Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium

DOMANOVSZKY ENDRE festőművész
Domanovszky Endre (1907-1974) korának jelentős, sokat idézett alkotója volt. Munkássága számos műfajt fogott át. Képzettsége kiterjedt a textília különböző technikáira is. Monumentális, murális megrendelései közt találhatunk falikárpitokat is. Stílusa erőteljes, expresszív, figuráinak megformálásával lendületesen volt képes megoldani nagyméretű csoportkompozíciókat. Csendéleteiben intenzív összefogottság, karakteres formaérzék jelentkezik. Kifejezéssel teli tónusai, megjelenítő erővel bíró, jól megszerkesztett ábrázolásai határozott képi rendszert tudtak adni műveinek.

DOMANOVSZKY ENDRE TANULMÁNYI-DÍJ

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanulmányi versenyén, a Domanovszky Endre-díjat kiváló festészeti eredményeket felmutató pályázónak ítélik oda.

Az iskola festő szakos végzősei, a képzés öt éve alatt megszerezhető szakmai tudásuk birtokában valósítják meg elképzeléseiket. Táblakép-, és falfestészeti technikákra épülő, önálló koncepció kidolgozását várják el tőlük. A szaki képzés, a díszítőfestő gyakorlaton túl, a felsőfokú oktatásban megszerezhető festőművész végzettséget célozza meg. A középiskolai évek folyamán az elméleti oktatásban, vagy a korrektúrák példáiban gyakran remekművek és mesterek életpályái szerepelnek. A képzőművészet legmagasabb szintű emlékei feltámasztják az igényt, hogy a diákok a festészetben a közvetlen ábrázolásokon túl, a vizuális nyelvet magasabb szintű összefüggésben beszéljék. A pályamunka kidolgozásában segítséget jelentenek a tanári instrukciók, de a művek teljessé tételét lépésről lépésre elvégzett szellemi és gyakorlati munka jelenti.

A jelentkezők egy budapesti művészeti galériában mutatják be alkotásaikat, párhuzamosan más szakokkal. A nagyközönség által látogatható kiállítás megnyitása előtt, a Képzőművészeti Egyetem festő tanáraiból álló zsűri hozza meg a döntést. A zsűri, a tanulmányokon túlmutató, kötetlenebb alkotói kísérletekből, egy-egy választott téma körbejárásából kialakított festészeti elképzelés megvalósítását figyeli és értékeli. A szakmai vizsga előtt álló, ötödéves tanulók felé nagy az elvárás a gyakorlai-elméleti alaposság, a magabiztos ábrázolás képességének terén.

A Domanovszky Endrét ábrázoló érmet az a diák veheti át, aki a tanulmányokból leszűrt tapasztalatait tovább tudta építeni egyedi értékeket felvonultató művében. Az első díj mellett dicséretet és nívódíjat is adnak, továbbá a nemes versengést fokozza az, hogy a pályázat nyitott más szakok számára is.

Szász György

ESCHER KÁROLY
fotográfus
Escher Károly (1890-1966) a magyar fotográfia egyik legkiemelkedőbb alakja, a magyar fotóriportázs korszakalkotó egyénisége volt.

ESCHER KÁROLY TANULMÁNYI-DÍJ

Az Escher Károlyról elnevezett tanulmányi díjat a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szakmai tanulmányi versenyének, a fotográfia területén született alkotások díjaként alapította az iskola 1990-ben.

A róla elnevezett díjért kiírt pályázaton az iskola valamennyi szakosztályának végzős tanulója - fotográfiával pályázva - részt vehet.

A fényképek, fotósorozatok a fotográfia minden területén készülhetnek, műfaji megkötés nélkül. Fontos azonban, hogy a pályázatra benyújtott fotográfiák elmélyült, tudatos alkotói munkáról tegyenek tanúbizonyságot, kiváltképp a díjazott munkák.

GECSER LUJZA
textilművész
(Budapest, 1943. december 20.–Budapest, 1988. február 8.)
1964-1968. Magyar Iparművészeti Főiskola
„Hagyományos gobelin, majd csomózott, makramé munkákkal kezdődött pályafutása. 1972-ben a II. Fal- és Tértextil Biennálén mutatta be első figyelemre méltó munkáját, a Zigótát, amely az első tértextil a biennálék történetében. Az 1974-ben kiállított Két perc című munka is szinte az egyetlen körüljárható, szoborszerűen viselkedő tértextil volt a biennálén, amelynek akkor a tértextil megteremtése volt a fő célja. Az 1975-ben indult Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyben készítette a korszak emblematikus művét, a Hidakat. Öt, vízszintesen, két-két pont között kifeszített kender és szizál "tartóívet" összekötő, vastagabb-vékonyabb fonatokból összeállított hídszerkezetről szabadon függenek a szövedékek kötegei. Az egész kompozíció az őserdők liánjaira, a primitív népek függőhídjaira emlékeztet. Ebben a műben összegződött a hazai tértextil kialakulásának folyamata. 1976-os velemi munkái már nem téralakítási, hanem anyagszerkezeti, - viselkedési kutatások voltak. A szizált gipsszel merevítette, és ettől rideg, állandó formájú szálplasztikák jöttek létre (Velemi textilek 1976, sorozat). 1978-ban Kőszegen, a Zwingerben rendezte meg a műgyanta textilek installációs kiállítását. 1979-től újabb anyagokat - papírt, celofánt, alufóliát, tükröt, üveget, ezüst sprayfestéket, fekete klottot - használt, amellyel kopárabb, nyersebb komponálási mód jelent meg munkáiban. Az 1979-es Textil - textil nélkül című kiállítás a Fiatal Művészek Klubjában és Velemben végleg experimentális irányba fordította ~ érdeklődését, itt és a budaörsi kiállításán készített installációin filmet vetített az átlátszó-átlátszatlan, épített térrendszerére. 1980 őszén a velemi Alkotóműhely padlásterében elkészített egy 120 m2-es installációt, a Tükör-tükröződés című térberendezést, melynek labirintus-falait tükrök, alufólia, celofán, fekete klott alkották. Ezt a művet a Szirtes Andrással közösen forgatott Tükörtér (Balázs Béla Stúdió, 1981) című filmje örökítette meg. A koncept-art eszközei, a fotó és film egyre nagyobb szerepet kaptak munkáiban: az Egy rajz változásai szövés és fotózás által (1980) és a Filmszövés, fényszövés (1981) esetében az eredeti rajzát lefotózta, felnagyította, csíkokra szabdalta, majd szövés segítségével újrateremtette a rajzot. 1983-ban, az utolsó velemi műhelyévben készítette a Drapéria R-sorozatot. A durva vásznat vagy selymet lakkal formálta, merevítette ember nagyságú nőalakokká. A drapériák önmaguk, anyaguk textil, de nem takarnak semmit, ruha-szellemek, szobor-kísértetek. Az 1984-es műcsarnoki kiállításán, ahol újra felépítette a Tükörtér című environmentet, a drapériaszobrokat is elhelyezte a tükröződő, áttetsző-átláthatatlan térben. Az életmű utolsó periódusában rajzokat, fotókat és könyvmunkákat készített. A hazai textilművészet 70-es 80-as évekbeli megújulásának legfontosabb alkotója volt, munkásságával megteremtette az autonóm textilművészet (soft art) és a konceptuális képzőművészet közötti összekapcsolódást Magyarországon.”
(Fitz Péter)

Gecser Lujza életművét áttekintve látható, hogy a textilművészet óriási területén tevékenykedett, mind a műfajok sokszínűségét, mind az anyaghasználatot tekintve.

Munkáiban a határok sokszor elvesztik jelentőségüket, a celofán, alufólia textillé, a textil szoborrá alakul.

A Gecser Lujza-díj odaítélésénél elvárás a pályázati munka egész tervezési folyamatának színvonalas bemutatása, a funkcionális használati tárgyak és a kísérleti, autonóm művek esetében egyaránt. A beadott munka részét képezik a vázlatok, a rajzok, a fotódokumentációk, az anyag és a technikai kísérletek.

Karattur Katalin – Kiss Katalin

JASCHIK ÁLMOS

A Jaschik Álmosról elnevezett tanulmányi díjat a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szakmai tanulmányi versenyére, és valamennyi szakosztályának végzős tanulói részére hívtuk életre a 2000-es évek elején. Az akkori iskolavezetőség azzal a művészetpedagógiai szándék-kal hozta létre ezt a díjat, hogy a „jaschiki” életműnek is emléket, szakmai elismerést adjon.
Az alapító okiratban az állt, és a mai kiírásig is az áll, hogy díjazni kívánunk minden olyan alkalmazott művészeti (látványterv, kreatív-rajz) tervet, ami egy választott témát értelmesen, grafikatechnikailag éretten végiggondol és bemutat. A „prezentációnak”, azaz a pályaműnek olyan értékeket kell felmutatni, ami alapján a független szakmai zsűri (bizottság) az önként felvállalt témát értékelheti, esetleg díjazásra alkalmasnak ítélheti.
Tehát összefoglalva ez a díj olyan tervező-művészeti rangot ad az alkalmazott műnek, alkotásnak, és az alkotójának, amely alapján az a végzős szakközépiskolai tanuló, aki ebben a szakmai elismerésben részesül, a művészeti tanulmányainak gyakorlati eredményét egy felsőoktatási intézményben, mint szakmai referenciát is fel tudja majd mutatni. Öregbítve ezzel a szakmai műhely hírnevét is, amelyre középiskolánk jelenlegi, és egykori művészet-pedagógusai a mai napig büszkék lehetnek!
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola célja, és a Tanulmányi Verseny Jaschik Álmos-ról elnevezett díjának a lényege, hogy ezzel is emléket állítson iskolánk egykori Mesterének, és az Ő szellemi örökségének. Megerősítésképpen szerepeljen még itt egy-egy rövid részlet, a JASCHIK ÁLMOS – A MŰVÉSZ ÉS PEDAGÓGUS című NORAN Kiadó Kft., által 2002-ben kiadott könyvből…

Elsőként, Mezei Ottó / Jaschik Álmos és iskolája című tanulmányából kiragadott, és zárójelben kiegészített részlet:
„Jaschik Álmos (1885-1950) művészi pályáját és művészetpedagógiai gyakorlatát az Oroszlán (ma: Török Pál) utcai Székesfővárosi Községi Iparrajziskolában (aminek a mai neve: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola) végezett munkájával alapozta meg. Ez alatt a nagyjából egy évtized alatt (1907-1919) nem csupán rajzpedagógiai munkát végzett, de a könyvkötő és bőrdíszműves (ma: Könyvműves, és Bőrműves öltözékkiegészítő-divat szak) szakosztály műhelyvezető mestere volt; emellett számos tanulmányt tett közzé szaklapokban, folyóiratokban.”

Második, illetve harmadik idézetként, szerepeljen itt M. Tóth Géza / Jaschik Álmos, az animációs film-tervező című tanulmányából egy-egy szövegrészlet:
„Más alkotók mellett Jaschik Álmosnak sem, maradt fönn egyetlen animációs filmje sem, mégis tudható, hogy személyében a népszerű rajzos mesefilm egyik hazai úttörőjét tisztelhetjük.
A díszlettervezőként, grafikusként, könyvtervezőként és művész-pedagógusként ismert Jaschik animációs filmes tevékenységét fennmaradt alkotások nélkül képtelenség lenne megítélni. Elképzelni és hipotetikusan rekonstruálni azonban lehetséges. Ebben segít rajzfilmjeinek, elsősorban animációs főművének: A kiskakas gyémánt fél krajcárja című magyar népmese-adaptációjának magángyűjteményekben (úm. Kiss Horváth László mű-gyűjtő) fennmaradt dokumentációja; animációs és grafikai tervek (…) modell-lapok (…) és teljes forgatókönyv.”
…

„Nem annyira a Jaschik - grafikák, mint inkább a rajzokat életre hívó gondolkodás-mód képviseli a közös stílust, a jellemzően „ jaschikos” jelleget.”
Tóth Yoka Zsolt

KAESZ GYULA iparművész
KAESZ GYULA, (ejtsd: Kész) (Budapest, 1897. júl. 13. – Budapest, 1967. máj. 12.): belsőépítész, építész, iparművész, főiskolai tanár, a magyar belsőépítészet és a korszerű magyar bútorművészet jeles képviselője.
Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában végezte. Már egész fiatalon több országos pályázaton nyert első díjat (debreceni krematórium építése, szombathelyi temető, Győr város új városrendezése). 1919-től 1952-ig az iparművészeti iskola, ill. főiskola belsőépítészeti és bútortervezési tanszékének tanára. 1920–1928-ban a munkásfiatalok részére létesített esti tanfolyam vezetője. 1952–1958-ban a főiskola igazgatója volt. E minőségben több jelentős oktatási reformot léptetett életbe. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Kitűnő művészek nemzedékeit nevelte fel. Tanári működése mellett építészeti, lakberendező és bútortervező gyakorlatot folytatott (Kassai Kereskedelmi Bank, a Nemzeti Takarékpénztár épületei, családi házak stb.). Kiállítások tervezésével is foglalkozott, ő készítette a milánói Triennale (1933–1936) belsőépítési terveit, az 1937. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonját, az 1947. évi közlekedési kiállítást, 1937-től több magyar nyomtatvány-, reklámgrafikai és könyvkiállítást. 1948-tól 1952-ig az első állami tervezőiroda belsőépítészeti osztályát vezette. 1935–1938 között a Bútor című szakfolyóiratot szerkesztette, és az Új építészet című folyóiratnak egyik szerkesztője, a Tér és Forma folyóiratnak pedig munkatársa volt. Munkássága nagy hatással volt a magyar belsőépítészet és különösen a korszerű magyar bútorművészet fejlődésére.
(Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Az Ismerjük meg a bútorstílusokat c. könyve, többszörös kiadást megért, a bútorstílusokról tanulók, s az azután érdeklődők által legtöbbet forgatott mű.

KAESZ GYULA TANULMÁNYI-DÍJ

A Kaesz Gyula díjra pályázhat a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium minden 13. évfolyamos tanulója.

A pályamű lehet:

• Belsőépítészeti tanulmány terv s annak makettben történő megjelenítése.
• Belső térhez kapcsolódó használati tárgy formaterve és kivitelezett mintadarabja.
• Belső térben elhelyezhető használati-, ill. dísztárgy terve, dokumentációja, műhelyrajza s kivitelezett mintadarabja.
• Restaurált műtárgy s annak restaurálási dokumentációja.
• Bútor tervdokumentációja, műhelyrajza s kivitelezett mintadarabja.
• Színpadkép tervdokumentációja s makettben történő kivitelezése.

Kiadható díjak kategórián belül:
Kaesz Gyula-díj, önállóan, ill. megosztva /1/
Nívódíj /1/
Dicséret /1/
A díjakat szakmai zsűri ítéli oda és vissza is tarthatja azt.

Varga Sándor

KERÉNYI JENŐ
szobrászművész
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola sok kiválóságot nevelt. Az akkor Iparrajziskolának nevezett intézmény falai közt tanult Kerényi Jenő 1925-1930-ig.
Kerényi Jenő (1908-1975) életműve a kisplasztikáktól, a köztéri művekig mind számban, mind kifejezőerőben monumentális. Expresszivitásban sűrűsödő szobraival, remekül szerkesztett csoportkompozícióival kortársai közül kiemelkedő alkotásokat hozott létre. Sajátos stílusát a szobrászi alakításban közvetlenül érzékelhető személyesség és érzékenység hozta létre.

KERÉNYI JENŐ TANULMÁNYI-DÍJ

Tiszteletére és a Szakközépiskola legkiemelkedőbb szakmai munkát felmutató szobrász diákjainak jutalmazására alapították a róla elnevezett díjat.

Az őt méltán példaképül állító tanulmányi verseny zsűritagjait a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakáról meghívott tanárok adják, így a diákok már az egyetemi felvételi előtt bemutatkozhatnak. Azok a diákok, akik szakmai felkészültségük birtokában önálló, művészi igényű munkával alkotnak értékeset, a díjjal járó jutalmak mellett, a rájuk irányuló szakmai figyelemben is részesülnek.

A díj odaítélésében gyakran döntő szempont a következetes és színvonalas szobrászi tervezés és megvalósítás. A felkészültséget mutató stúdiumokon túl tekintetbe veszik a jelentkezők invenciózus plasztikai gondolkodásának érettségét.

A tanítványok tanárai a művek létrehozásában sok szakmai és elméleti segítséget adhatnak, de a diákoknak kell az ismeretek és elképzelések egységét képviselő versenymunka végső alakját formába önteni. Az iskola hivatalosan díszítőszobrászi szakmai bizonyítványt ad, de a távlati célok között általánosan az egyetemi felkészítés áll. A diákokat tehát mindig arra ösztönzik, hogy művészi színvonalú szellemi tevékenységet kapcsoljanak össze a szaki munkával. A koncepciókat gyakran terrakottában, gipszben valósítják meg, de születnek az iskola lehetőségeihez mérten kisebb bronzöntvények, hegesztett munkák, faragványok, és ezekkel párhuzamosan vegyes technikájú, modern anyagokból készült szobrok, objektek. A műveket csoportos kiállításon mutatják be, amelyet nyilvánosan, egy művészeti galériában rendeznek meg.

A verseny győztese a tanévzáró ünnepségen Kerényi Jenő arcvonásait őrző bronz plakettet vehet át, amelynek mintáját Kiss István alkotta.

Szász György

A Lengyel Lajos Tanulmányi Díj
rövid története és tartalmi leírása

A Lengyel Lajosról elnevezett tanulmányi díjat a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanulmányi versenyeire elsőként az alkalmazott művészeti szakok, ezen belül is elsősorban grafika, könyvműves, alkalmazott fotográfus szakosztályokon végzős tanulói részére írták ki. Annak idején a mindösszesen négy tanulmányi díj egyike volt a Lengyel Lajos Tanulmányi Díj. Természetesen, mint minden tanulmányi díjat, ezt is egy felkért és független szakmai zsűri, bizottság ítélte meg az arra érdemes tanulónak. Az egyetemi tanárokból összeállított zsűri a tanulmányi kiállításon bemutatott tanulói pályaművek közül csak a kiállított munkákat értékeli, és ezután a díjazásra érdemes műveket, munkákat lehetőség szerint egy rövid írásbeli indoklással értékeli, díjazza.

Tehát összefoglalva: ez a díj olyan rangot, minősítést ad az alkalmazott grafikai műveknek, alkotásoknak és természetesen az alkotónak (tanulónknak), amely alapján a végzős szakközépiskolai diák, aki ebben a szakmai elismerésben részesül, alkalmasint, majd gyakorlati „eredményként” ezt egy felsőoktatási intézményben is felmutathatja. Sajnos a művészeti egyetemeken és főiskolákon plusz pontokat nem adtak és ma sem adnak a díjazottaknak!

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és a Lengyel Lajos Tanulmányi Verseny díjának lényege, jelentősége napjainkra részben megváltozott. Ma és már a közelmúltban is elsősorban csaK olyan tervezőgrafikai témájú és technikájú munkákkal lehet erre a díjra pályázni, amelyeknek a kategóriai besorolása egyértelmű.

Könyvvel, (könyvborító-tervvel, könyvsorozattal, egyéb kiadványokkal, úgy, mint CD-DVD tok, borító, brossura, hajtogatott, „formatervezett” meghívó), valamint fotós albummal csak szorosan a mű koncepciójához tartozó, reklámgrafikai szempontból is értékelhető plakáttal , szórólappal, prospektussal lehet. Természetesen egyedileg készített, nyomtatott plakáttal és hozzá tartozó meghívóval továbbra is pályázhatnak a tanulók. Ide sorolható még egy-egy „web-design” vagy számítógépes online kiadvány oldalterve, látványterve is. Talán zárójelben itt jegyezhető meg: az elektronikus ábrázolással létrehozott animációs, illetve mozgóképes/filmes technikák társítása esetén inkább már a Moholy-Nagy László Tanulmányi Versenyen való részvétel az ajánlható. Persze amennyiben csak állóképek vagy önálló „layerek” formájában, illetve „story board” formában készített, számítógéppel kivitelezett, és esetleg csak projektorral prezentált, vetített munkákkal pályázik a tanuló, akkor inkább már a Lengyel Lajos és/vagy a Jaschik Álmos Tanulmányi Versenyre érdemes a pályázati anyagot zsűrizés céljára beadni, kiállítani.

Tóth Yoka Zsolt

Elsősorban és alapvetően a grafika és a könyvszak számára kiírt díj - tervezési és illusztrációs díj is egyben -, amelyre fotósok nem, az animációs szak pedig csak papíralapú illusztrációkkal (story board, karakterrajzok stb.) pályázhat.

A grafikai pályamunkák együtt tartalmazhatják a tervezési és az illusztrációs munkákat is, amely a sokszorosított grafikák (rézkarc, litográfia, linómetszet stb.) is beletartozik.

Sárközi Róbert

MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ
„Moholy-Nagy László (1895 -1946) a magyar avantgárd első világhírű alkotója volt.
Alkotómunkájának célja, hogy ’mozgó látomások’ kutatásával megtalálja a tér új eszményét. A hagyományos módszerektől teljesen mentesen, a tudós kíváncsiságával fogott mindig új kísérletekbe.
Szerteágazó tevékenységű alkotó volt, aki a festészet, a szobrászat, az építészet, a fémművesség, s formatervezés, a reklám, a díszlettervezés, a fényképezés, a film, a tipográfia területén alkotott, de rendhagyó egyéniségét egyetlen műfajhoz sem lehet kapcsolni, sem festő, sem fotográfus, sem tipográfus, sem filmművész nem volt a hagyományos értelemben. Mindezeket a területeket elsősorban nem műalkotások létrehozása céljából, hanem kísérleti terepként, egymással egyenrangú kifejezési eszközként, gyakran egymással kombinálva, megfigyelései rögzítésére használta. Életművének középponti problémája a fény alakítása és a fénnyel való alakítás, s ebben az összefüggésben kapnak különös jelentőséget a fényképezéssel kapcsolatos kísérletei, gondolatai. Legfőbb célja a látásmód gyökeres megújítása volt, arra törekedett, hogy a társadalom és a technika megújulásának megfelelően a tudomány segítségével a művészeteket is megújítsa.”
Részletek Tőry Klára Moholy tanulmányából, többek között Walter Gropius szavait idézve.

MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ TAULMÁNYI-DÍJ

A Moholy-Nagy Lászlóról elnevezett tanulmányi díjat a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szakmai tanulmányi versenyének, a kísérleti kép- mozgókép és plasztikai alkotás területén született pályamunkák díjaként alapította az iskola 1997-ben. Hangsúlyozottan a kísérletező kedv szülte alkotások díjaként.

A Moholy-Nagy László tanulmányi díjra jelölt alkotás(ok) a névadó művész szelleméhez méltóan kisérletező kedvről, elmélyült, tudatos alkotói munkáról tegyenek tanúbizonyságot.

RÉKASSY CSABA
GRAFIKUSMŰVÉSZ
A Rékassy Csabáról elnevezett díjat a Rékassy Csaba Baráti Társaság és a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola a család hozzájárulásával alapította.
Rékassy Csaba a grafika minden ágában jártas mester volt.
A fametszetet, rézkarcot, a rézmetszetet egyaránt művelte. A rézmetszésben, melyet nehézségi foka miatt szinte alig gyakorolnak napjainkban, egyedülállót alkotott. Egyedi rajzai, könyvekhez készült illusztrációi ugyanarról a nagyszerű rajzi tudásról tanúskodnak.
Tárgyakat, saját vízjeles merített papírt egyaránt készített.
Munkáiból képet kapunk hihetetlenül finom megfigyelési képességéről, sajátos irónikus látásmódjáról, fergeteges humoráról. Ugyanakkor minden vonalból az elnéző mosoly, a szelíd szeretet sugárzik. A magyar grafika hatalmas alakja.
Rékassy Csaba iskolánk tanára volt.

RÉKASSY CSABA TANULMÁNYI-DÍJ

A díjjal a Baráti Társaság és iskolánk emléket kívánt állítani Rékassy Csabának, iskolánk egykori tanárának, egyedülálló grafikai munkásságáért, emberi kvalitásáért és kiváló pedagógiai tevékenységéért, egyben jutalmazni azt a diákot, aki kiváló rajzi tudással rendelkezik.

Idézet az Alapító Okiratból:

„A pályázatot – a pályázó rajztanárának vezetésével – úgy kell összeállítani, hogy abból a pályázó tehetsége, elhivatottsága, rajzi, mesterségbeli tudása elbírálható legyen.
Beadhatók a tanulónak a tanulmányi évek alatt készített iskolai tanulmány-rajzai, otthoni munkái és a szakon készült munkái.”

Tehát, alakrajzzal, tanulmányokkal, otthoni munkákkal, a szakon készített tervekkel, vázlatokkal, sokszorosító grafikai munkákkal is, pasztellekkel, szabad ötletekkel lehet pályázni, a lényeg a rajzi tudáson van.

Az érmet Csikai Márta Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotta, rajta Rékassy Csaba A rajzoló című munkájának felhasználásával. Rékassynak ez a grafikája önarcképnek tekinthető.

Az első díj átadására 1999-ben került sor.

(A Rékassy-díj nem grafikai díj!)

ZSOLNAY VILMOS kerámiaművész
1828. április 19-én született Pécsett Zsolnay Vilmos kerámiaművész és majolika gyáros. A Zsolnay Gyár az ő irányítása alatt vált a modern kerámia európai hírű üzemévé.
Ő találta fel a porcelán fajanszot és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránitot, s nagy szerepe volt a gyár hírnevét megalapozó eozin máz kidolgozásában és bevezetésében is. Gondos otthoni nevelés után a bécsi Technische Hochschule kereskedelmi tagozatán fejezte be tanulmányait, ahonnét kiváló minősítéssel, 16 éves korában került haza Pécsre. A kőedénygyártó manufaktúrát édesapja, Zsolnay Miklós (1800-1880) kereskedő alapította 1853-ban és adta át fiának.
Magyarországon először ő foglalkoztatott tervezőként neves képzőművészeket. Már az 1873-as bécsi világkiállításon sikerrel szerepelt termékeivel, amelyet az elnyert érdemérem, díszoklevél és a Ferenc József-rend III. fokozata is tanúsított.
Zsolnay Vilmos periódusában a gyár az ismeretlenségből előretörve versengett a leghíresebbekkel, a kor kerámiaművészetét meghatározó, nemzetközinek tekinthető stiláris és technikai tendenciákat követte, ugyanakkor egyéni és jellegzetes módon, rendkívüli formagazdagsággal, színességgel és fantáziával. A kora legjelesebb bécsi és magyar építészeivel (mint például Otto Wagner, Max Fabiani, Steindl Imre, Lechner Ödön és még sokan mások) való személyes együttműködéssel Zsolnay Vimos az építészeti kerámia területén is különleges teljesítményt tudott nyújtani.

ZSOLNAY VILMOS TANULMÁNYI-DÍJ

A Zsolnay Vilmosról elnevezett tanulmányi díjat a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium a 13. évfolyamos tanulók számára kiírt szakmai tanulmányi versenyre hozta létre.

Pályázni a Zsolnay díjra a szilikátipari technológiával készült alkotásokkal lehet. Ez magába foglalja a kerámia, porcelán, üveg és beton alkalmazási technológiáit.

A témája szabadon választható: lehet design, autonóm és az építészethez kapcsolódó olyan alkotások, amelyek az általánosan értelmezett szilikátipar témakörébe tartoznak.

Győri Anita, Bihari Kristóf