Alkalmazott fotográfus szakosztály

A fotografálás feltalálása óta nem tudunk és nem is akarunk fényképek nélkül létezni. A fényképek őrzik meg emlékeinket, határozzák meg egyéni és kollektív tudatunkat, identitásunkat. Tudást, információkat és érzelmeket közvetítenek, kommunikálunk általuk, befolyásolják életünk minden részét. A fényképezés szakma és művészet egyszerre, amelynek – jóllehet szinte minden ember műveli komolyabb képzettség nélkül, néha nem is rosszul – vannak az avatatlanok számára elérhetetlen magasságai, ahová azok törekednek, akik ezt a tevékenységet hivatásuknak (vagy legalábbis megélhetésüknek) választják.

Iskolánk fotó szakosztályát a nemzetközi hírű fotóművész, Pécsi József alapította 1914-ben. Csaknem száz esztendeje tehát iskolánk falai között vette kezdetét a hazai intézményes fotósképzés. Ezután hetven (!) éven át a miénk volt az egyetlen tanintézmény Magyarországon, ahol a fényképezést, mint szakmát és mint önálló művészeti tevékenységet oktatták.

„Étlapunkon” a fényképezés minden területe szerepel. Diákjaink az öt éven át tartó szakképzés ideje alatt készítenek riportokat, alkalmazott fotográfiát ugyanúgy, mint illusztrációkat és a képzőművészeti fotóhasználathoz sorolható autonóm fotókat. Mindeközben használják a történeti fotóeljárásoktól a közelmúltig egyeduralkodónak számító zselatinos ezüstön át a digitális technikáig terjedő összes lehetőséget. Szakmánk sajátosságainak megfelelően a mi diákjaink az iskola „legszabadabb” növendékei: szinte a legelső óráiktól kezdve a munkájuk jelentős része külső helyszínekhez kötődik. Idejüknek tehát csak egy részét töltik tanteremben, fotó-laborban vagy műteremben, a többi időben ki-ki a maga kereste (vagy tanára diktálta) helyszínen, a maga feladatán önállóan (a tanári instrukciókat felidézve, de saját ötletei, tehetsége által vezérelve – és utólag persze szigorúan elszámoltatva) dolgozik.

A fotó minőségét alapvetően nem a technikai felszerelés minősége dönti el (cipősdobozból készített camera obscurával is lehet kiváló képet készíteni és többmilliós csodagéppel is rosszat), de igyekszünk a munkához olyan technikai hátteret biztosítani, ami a lehetőségek széles skáláját adja. Azt ugyan feltételezzük, hogy egy alap-felszerelést (kisfilmes, tükörreflexes fényképezőgépet, lehetőleg nagylátószögű objektívvel) az első tanév elején-közepén minden diák családja beszerez, de mi biztosítjuk a kényelmes laborálási lehetőséget, a speciális feladatokhoz a műszaki, műtermi fényképezőgépet és a műtermi világítás eszközeit, továbbá a képek digitális feldolgozásához a számítógépeket, szkennereket, nyomtatókat és egyebeket. (A digitális fényképezőgépekkel „csínján bánunk”, ameddig a többszázezer forintos felszerelések elavulási ideje egy-két év: általában az úgynevezett hibrid eljárást alkalmazzuk, vagyis a felvételeket filmre készítjük és az előhívott filmet digitalizáljuk, élvezve a régi és az új technika adta előnyöket is.)

Fotográfia persze nem létezhet elmélet nélkül. Diákjaink a gyakorlati fényképezés mellett megismerkednek a fotótörténet jelentős korszakaival, alkotóival és a fotográfia technikai, fizikai, kémiai oldalával is. Ez azonban csak az elmélet egyik része. Aki fényképez vagy fényképekkel foglalkozik, az óhatatlanul közelebb kerül (és közelebb is kell, hogy kerüljön) a fénykép tárgyához is. Környezetünkhöz, az élő és élettelen világhoz, az emberekhez, társadalmi és történeti folyamatokhoz, eseményekhez, vagy is magához a való Élethez. (Ha úgy vesszük, éppen ez a fotográfia egyik legizgalmasabb része.)

Ki meddig juthat el, mire „viheti” az ötödik év (13. osztály) végéig? Aki elég tehetséges és szorgalmas is, az nagyon messzire, illetve nagyon sokra! Aki viszont csak tehetséges, de nem szorgalmas és nem elhivatott, az nem elég messzire, illetve nem túl sokra. Aki pedig szorgalmas, de a tehetsége, a motiváltsága utóbb kisebbnek bizonyul a kelleténél (vagy csak „később érő” típus), az is összeszed ebben az iskolában annyi tudást és olyan szemléletet, hogy az „egyenlege” végül pozitív legyen.

A szakmában maradó végzett diákjaink folytathatnak önálló fotográfusi tevékenységet, elhelyezkedhetnek a sajtó területén, dolgozhatnak alkalmazott fotográfusként vagy folytathatnak felsőfokú szakmai-művészeti tanulmányokat. Ez utóbbira szerencsére már három hazai felsőfokú tanintézet is lehetőséget ad – az egyre könnyebben elérhető külföldi egyetemek és főiskolák mellett. Gyakran választják volt diákjaink a részleges pályamódosítást is, és lesznek grafikusok, festők, textiltervezők vagy filmoperatőrök, jól felhasználva az itt tanult fotográfiai ismereteket utóbb választott hivatásuk gyakorlása közben.

Az elmúlt húsz évben a fotó szakon végzettek közül kerültek ki művészeti egyetemek oktatói (mára akár docensi rangban), vannak művészeti díjakkal jól „dekorált” művészek, vannak alkalmazott fotográfusok (egyikük pl. az ország legnagyobb fotó-műtermének vezetője és tulajdonosa), vannak szakmai díjakkal elismert fotóriporterek (jobbára, de nem feltétlenül művészeti egyetemi tanulmányok után). Vannak továbbá kicsit pályamódosítók, úgymint filmművészeti egyetemet végzett operatőrök, művészeti egyetemet végzett és fotóval folyamatosan foglalkozó festő- és grafikusművészek, stb. (Textiltervezőként egyetemet végzett egykori fotós növendékünk DLA-szakdolgozatát a fotó és a textil egymásra hatásáról írta, művészi textiljeit pedig – természetesen – ehhez készült fotói, fotogramjai felhasználásával készítette…)

A fotó szakosztály rendes és szaktanfolyami tanárai 1914-től napjainkig (alfabetikus sorrendben):

Dr. Balló Rezső, Csanádi Ferencné, Csányi L. József, Féjja Sándor, Flesch Bálint, Fodor Éva, Futó Tamás, dr. Fülep Lajos, ifj. Gyulai Ferenc, Heidelberg Klára, Hollenzer Béla, Járai Rudolf, Kálmán Kata, Keller Katalin, Kresz Albert, Langer Klára, Molnár Zoltán, Nádai Ferenc, Pécsi József (szakalapító), Reismann Mariann, dr. Sevcsik Jenő, Stross Lászlóné, Sziklai Dezső, Tímár Péter, Tőry Klára, Vass Ernő, Várkonyi László, Záray Péter.

A fotó szakosztály jelenlegi tanári kara (alfabetikus sorrendben):

Makáryné Fodor Éva fotóművész, szaktanár, szakosztályvezető,
Perness Norbert művésztanár,
Tasnádi László művésztanár,
Záray Péter fotóművész, szaktanár.