A Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyakorlóiskolája Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium

Akvarellpapír - lilahagymával

Érdeklődve hajlongtak a vén platánok a nyári napfényben, amikor egy verőfényes délelőttön ismeretlen ifjú hölgyek állították föl festőállványaikat a Régi Művésztelep Bogdányi úti kertjében. Éppen ott, ahol néhány évtizeddel ezelőtt – egy régen volt képes újság helyszíni tudósítása szerint – Barcsay Jenő, Göllner Miklós, Jeges Ernő, Kántor Andor, Pais Goebel Jenő álltak körül egy fiatal modellt állványaikkal és festővásznaikkal a régi művészkert öreg fái alatt.

Két mókus kergetőzött játékosan le-föl a közeli fenyőfa kopasz derekán, s a lombok közül madarak éneke töltötte be a vibráló bokrok közötti „természetes műterem” dús illatokkal teli levegőjét. A szólót egy nagybeszédű feketerigó adta, üdvözölve kellő illendőséggel és vidám fuvolaszóval a jövevényeket. Elek Anita tanárnő és Funták Gyula tanár úr narratívái biztosították az iránymutatást e paradicsomi hangulatban körvonalazódó „beállítás” (fekvő figura) látványának megragadására, jó szóval bíztatva a vakációzásra fittyet hányó vendégművészeket a jelen lévő lágy agyagtömbök és fehér rajzlapok által képviselt lehetőségekben rejtőzködő távlatok fölkutatására.

Az idén 231 éves Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákjai néhány napos nyári szakmai gyakorlaton vettek részt a Telepen a Szentendrei Régi Művésztelep Kulturális Egyesület és a budapesti Török Pál utcai Szakközépiskola szervezésében. Két patinás, MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJAS, nagy múltú intézmény jelképes találkozása volt ez a fiatal alkotóknak fölkínált nyári tábor. A régen volt és a jelen kacsintott össze itt, hiszen a XX. század derekán Göllner Miklós festőművész, a Művésztelep egyik alapítója évekig tanára volt a Török Pál utcai iskolának, Kántor Andor pedig a 60-as években az Iskola igazgatójaként is működött, miközben Szentendrén a művésztelepi kolóniát vezette; éppen azokban az években, amikor Aknay János a budapesti művészeti iskolában (akkori nevén: Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban) padtársa volt e sorok írójának, aki 1995-től szintén a Régi Művésztelep tagja, s jelenleg a Szakközépiskola igazgatója is egyben.

A diákok valamely művészeti egyetemre néhány nap múlva esedékes felvételi vizsgájuk újabb fordulójára készültek fel itt a Telepen, s érintettségük nyomán szárnyakat kapó kreatív buzgalmuk a szűziesen fehér papírlapok és a hallgatag agyagtömbök sajátos mutációit eredményezte. Voltak közöttük néhányan, akik reggeli órában még a Kálvin tér mögötti szakiskola épületében a szakmai érettségi vizsgájukat fejezték be, hogy azután fölszállva a szentendrei HÉV-re, az előző nap megkezdett akt-rajzukat folytassák a Bogdányi úti kertben.

Munka közben persze röpül az idő! Festés, mintázás, rajzolás… - a négy napos intenzív kurzus egyszer csak véget ért. A felvételizők mappáiba megannyi új alkotás került, megtöltve azt a Régi Művésztelep Kertjének sajátos színeivel, hangulatával. Végül összecsomagolták vándorbatyuikat, majd miután a búcsúesten körbe ülték Szakács Imre szép történeteit és Buhály Józsi terített asztalát (zsíros kenyér lilahagymával „bétakarva”), ki-ki megkapta úti lapúját, s a lágy esti szélben lassan himbálózva, nagy méltósággal bólogattak az öreg platánok a távozó, s a középiskolai diákéveikből is immár kiballagó vendégek után.

Szentendre, 2009. június 22-én

Kiss Zoltán László
rajztanár, festőművész