Vizsgaremekem létrehozásakor elsődleges célom volt, hogy a több éves üvegműves képzésen megszerzett tudást egyesítsem az ez idő alatt végbe ment személyes fejlődésemmel. Ennek megfelelően egy olyan tematikához nyúltam, amely egész életemet végigkísérte. Életem során szinte mindig kapcsolatban álltam különféle vallásokkal. Mindig is érdekeltek a hittel kapcsolatos, az isten létezésével összefüggésbe hozható kérdéskörök.

A tervezési folyamat kiindulópontja, alapelve az volt, hogy egy adott templomba, meglévő szakrális térbe tervezzek üvegből készült térelválasztót. A tervezési folyamat közben továbbfejlesztettem az elképzelést, mert pusztán egy térelválasztó megtervezése és kivitelezése nem elégítette volna ki a magammal szemben állított igényeimet. Ezt követően a megvalósítandó terv konkretizálódott bennem. Egy olyan szakrális teret szerettem volna létrehozni, amely bár szakrális lévén a hithez kapcsolódik, nem köthető konkrét valláshoz. A tér kialakításának erős szimbolikája van. A spirális elrendezés kettős csigavonalból áll, melynek centrumába egy szabályos kör, kvázi isteni szimbólum került. A kör egyfajta központi fényforrásnak adna helyet. A spirál mint szimbólum közel az összes világvallásban fellelhető és visszatérő motívum.

A két, egymásba ívelő spirálvonal vezeti a látogatót. A szakrális tér kialakításának köszönhetően egyfajta meditatív látogatást biztosít. Az útvonalat végig sétálva monoton érzetet kelt a látogatóban, hiszen spirális forma lévén az ember elveszik a térben. A spirál elemei azonban nem egybefüggően vannak kialakítva, hanem szakaszos, íves falsávokra bomlik. Ez magában hordozza a vallás avagy hit biztosította szabad akarat szimbolikáját – az embernek akkor van lehetősége kilépni belőle vagy változtatni rajta, amikor szeretne. Ezzel erősen kontrasztba állítható az az elméleti tartalom is, hogy a falak a bent tartózkodóknak avagy a hívőknek egyfajta védelmet nyújtanak. A spirálvonalú falak szimmetriája erősíti a szakrális tér meditatív mivoltát.

Az üvegből kivitelezett falak bejárati szakaszán a minta erősen fátyolos. Ezt követően a díszítménye erőteljesen átírt, absztrahált emberi sejtek kavalkádja. A sejtekből álló domináns motívum a spirál belső részéhez közeledve egyre felerősödik, sűrűsödik. A belső körnél a díszítmény egyre homogénebbé válik, ezzel szimbolizálva a halál utáni transzcendenciát. A centrális tér belsejében elhelyezett kör fényforrásként szolgál, mely készteti a látogatót arra, hogy végigjárja a kijelölt utat, ahhoz, hogy megtudja, hogy mi van legbelül. Ez az irányelv tulajdonképpen az életúttal állítható párhuzamba. A belső térhez elérve a fátyolos jelleg oldódik, kikristályosodik.

A sejtekből álló grafikus jellegű, vonalas díszítmény az emberi sejtek átírásán alapszik. A kiinduló gondolat, hogy isten a saját képmására teremtette az embereket. Ennek megfelelően a szakrális teret díszítő elemek azok a sejtek, amelyek minden egyes embert alkotnak.

Vizsgaremekem fő irányelve tehát egy olyan hittel kapcsolatos szakrális tér létrehozása, amely mindenkinek a szó szoros értelmében „nyugvópont” lehet, legyen a látogató ateista, bizonytalan a hittel kapcsolatban vagy bármely vallás elszánt követője. A végső cél a hittel teli élet érzetének átadása, legyen az bármi is, amiben az ember hisz.