Vizsgamunkám témaválasztásakor több tényező is közrejátszott, ami végül segített meghozni a döntést. Első osztályban egy patchwork-babatakarót készítettem, filcből, és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy remek lezárása lenne a kisképzős tanulmányaimnak, ha ehhez hasonló tárgyat készítenék idén is. Ezen kívül minden évben egy keleti törzset választottam a mintatervezéseim témájául, és ezt a hagyományt sem szerettem volna megtörni, így esett a választás Japánra. Kutatómunkám során találtam rá az ősi shibori technikára, mely egy rezerv technika, ami minden esetben azt jelenti, hogy valami meggátolja az anyagot a megfestésében, jelen esetlen egy szorító erő. Az apró varrott, illetve geometrikus-hajtogatott, indigóval batikolt ruhákat egykor a japán halászok viselték kimonóikon. A shiborinak több válfaja is létezik, közülük némelyik, mint például a Tsujigahana, csaknem ötszáz éves. A japánok szinte minden anyagon tudják alkalmazni a technikát, úgy, mint a selymen és a pamutvásznon. A tárgyamat lepedővászonból készítettem el, mivel ágytakaróként funkcionál, és a festés is jobban működik a természetes, fehérített szálasanyagokon. A patchwork takarómon megjelenik a Kanoko, apró pettyes, csomózott technika, és a Nui, varrásos technika. Közülük talán az utóbbi nyerte el legjobban a tetszésemet. Először sűrűn megvarrják az anyagot, majd a cérnákat behúzzák, így a szorítóerő hatására a gyűrődésekbe nem jut el a festék. Bámulatosan aprólékos mintákat lehet vele készíteni. Kipróbáltam néhány hajtogatásos technikát is, mint például az Arashit, melynek során az anyagon esetlen, véletlenszerű gyűrődések keletkeznek, amelyek mégis jól mutatnak, illetve az Itajime hajtogatásos technikát, amivel geometrikus mintákat lehet előállítani, és nem kell más hozzá, csak két fadarab és egy pillanatszorító. Tulajdonképpen azért is választottam a patchworkot, hogy minél több technikát tudjak megmutatni, egyetlen felületen, úgy hogy azok mégis rendezett hatást keltenek, ehhez hozzá járul a bordűr is, ami ad a kompozíciónak egy keretes szerkezetet. Noha kísérletezéseimmel nem mindig jártam sikerrel, hiszen a batikolás olyan, akár a “zsákbamacska”, s csak akkor derül ki, hogy milyen is lett a minta, mikor a textil kikerül a festékfüdőből, mindezek ellenére is nagyon megkedveltem.