140x200 cm és 50x50 cm
pamutvászon, shibori technika, varrás
Vizsgamunkám témaválasztásakor több tényező is közrejátszott, ami végül segített meghozni a döntést. Első osztályban egy patchwork-babatakarót készítettem, filcből, és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy remek lezárása lenne a kisképzős tanulmányaimnak, ha ehhez hasonló tárgyat készítenék idén is. Ezen kívül minden évben egy keleti törzset választottam a mintatervezéseim témájául, és ezt a hagyományt sem szerettem volna megtörni, így esett a választás Japánra. Kutatómunkám során találtam rá az ősi shibori technikára, mely egy rezerv technika, ami minden esetben azt jelenti, hogy valami meggátolja az anyagot a megfestésében, jelen esetlen egy szorító erő. Az apró varrott, illetve geometrikus-hajtogatott, indigóval batikolt ruhákat egykor a japán halászok viselték kimonóikon. A shiborinak több válfaja is létezik, közülük némelyik, mint például a Tsujigahana, csaknem ötszáz éves. A japánok szinte minden anyagon tudják alkalmazni a technikát, úgy, mint a selymen és a pamutvásznon. A tárgyamat lepedővászonból készítettem el, mivel ágytakaróként funkcionál, és a festés is jobban működik a természetes, fehérített szálasanyagokon. A patchwork takarómon megjelenik a Kanoko, apró pettyes, csomózott technika, és a Nui, varrásos technika. Közülük talán az utóbbi nyerte el legjobban a tetszésemet. Először sűrűn megvarrják az anyagot, majd a cérnákat behúzzák, így a szorítóerő hatására a gyűrődésekbe nem jut el a festék. Bámulatosan aprólékos mintákat lehet vele készíteni. Kipróbáltam néhány hajtogatásos technikát is, mint például az Arashit, melynek során az anyagon esetlen, véletlenszerű gyűrődések keletkeznek, amelyek mégis jól mutatnak, illetve az Itajime hajtogatásos technikát, amivel geometrikus mintákat lehet előállítani, és nem kell más hozzá, csak két fadarab és egy pillanatszorító. Tulajdonképpen azért is választottam a patchworkot, hogy minél több technikát tudjak megmutatni, egyetlen felületen, úgy hogy azok mégis rendezett hatást keltenek, ehhez hozzá járul a bordűr is, ami ad a kompozíciónak egy keretes szerkezetet. Noha kísérletezéseimmel nem mindig jártam sikerrel, hiszen a batikolás olyan, akár a “zsákbamacska”, s csak akkor derül ki, hogy milyen is lett a minta, mikor a textil kikerül a festékfüdőből, mindezek ellenére is nagyon megkedveltem.
1 babányi
műszőr, pamut, punching technika, varrás
Az inspirációmból kiindulva, faktúrakísérletek készítése alapozta meg az öltözék kollekció tervezését, így a felület vált mérvadóvá. Az elgondolás a természetben fellelhető szél által össszeborzolt fűcsomók, és az őket körülvevő, kivillanó durva földfoltok, vagy a kidomborodó köveken szétterjedő növényi világ, mint a moha felülete alkották. A felület kialakításának fő szempontja megegyezett a véletlenszerű növekedés általi terjedelmesedéssel, hasonlóképpen mint a természetben. A két pólus kiegyenlítette egymást, a szabadon mozgó fűcsomók és az őket összefogó rusztikus, merev felületek, szimbiózis szerűen alkották meg együtt a felszínt.
A választott technika meghatározó volt a felületképzésben, mely a textúrák megmunkálása által, vegyített technikával készült.
A tervezett színek tartalma két vad, harsány szín ütköztetése, melyek elütnek egymástól és tartalmazzák a hidegebb és a melegebb színhatást is, de mégsem rivalizálnak egymással. A színválasztás a fiatal korosztály vakmerőségét és lendületétét hordozza magában.
A formatervezés fő szempontja az egyszerűség, mely egybefüggő síkokkal mutatja meg a megdolgozott felületet, mely alkalmazodik merevségéhez. Az összefogottság kiegészítése képpen, kiegészítő anyagokat is terveztem. Az afrikai- és japán öltözékek szabásmintájában találtam meg, a bő ujjakkal és letisztult szabással, az öltözék formájának fő jellegzeteségeit.
kb. 120×150 cm
hímzés, egyéni technika
A vizsgamunkám egy 130×100 cm-es autonóm textil, amit Csáth Géza Szorongásos álmok című novellája ihletett. A falitextilem két rétegből áll, alul egy akrillal lazúrosan megfestett lenvászon, rajta pedig szintén akrillal türkizesre megfestett tüll helyezkedik el, a kettő között pedig színes kis fapálcikák, mint alternatív anyag. Minderre hímeztem a novella szerinti ágas-bogas erdőt különböző élénk színű fonalakkal, melyek a sötét háttérrel igen kontrasztos hatást érnek el, mindemellett játszottam a piros-zöld, narancs-kék komplementer párokkal. Többféle méretű öltést használtam, hogy minél változatosabb legyen a kompozíció, a fákat pedig körben helyeztem el, így azt a hatást keltik, mintha a néző fölé tornyosulna az egész, középen pedig a kis csillag szimbolizálja az ember utolsó reménységét. A faliképem tükrözi az írás szerinti nyomasztó, kissé szürrealista hangulatot, habár ez nem csupán egy illusztráció, hanem inkább az eredeti mű továbbgondolása, ezzel együtt reprezentálja az író iránti rajongásomat is.
A vizsgamunkámat a modern építészet és a geometrikus elemek inspirálták. Számomra fontos volt, hogy a munkám letisztult és karakteres legyen. Három darabos kollekciót készítettem el melyből kettő makett szintjén valósult meg. Szabászati megoldások nélkül szerettem volna kivitelezni a munkáimat. Nincsen bennük szűkítő, illetve ruhaujj sem. A karok mozgásigényét a vállaknál történő bevágással oldottam meg. Az anyagválasztásnál szempont volt, hogy viszonylag merev legyen és vágás után ép szélt kapjak. Egy szürke és egy világosabb színű gyapjút használtam a vizsgamunkámhoz, melyeket összevetexeltem így segítve az anyag merevségén és kontrasztba állítva a színeket. Mindhárom munkámon különböző geometrikus megoldásokat használtam melyek kapcsolatban állnak egymással, így egy kollekciót alkotnak.