A vizsgaremekként elkészült kollekciót a léptékváltás és a kontextusváltás jegyében alkottam.
Ahogyan korábbi munkáimban, ezen kollekció tervezésekor is nagy hangsúlyt fektettem a léptékváltás lehetőségeinek feltérképzésére. A végső kollekció olyan tárgyakat mutat be, melyek azonos vagy hasonló formákból építkezve, több funkciót betöltve, különböző tárgytípusokként érvényesülnek.
A kollekció formakincsét különböző organikus formák ihlették, többek között a tökmag, illetve más kompakt, egyszerű természeti formák. A ékszerekben többször visszaköszönő formát elsődlegesen a tökmag héja inspirálta. A kollekció alapvető jellemvonása az egyes elemek erős stilizálása és absztrahálása. Ezt az alapformát új, alternatív felhasználási lehetőségek által szerettem volna egyedibbé tenni. Az erősen átírt kiinduló forma új kontextusba, letisztult környezetbe helyezve újító erővel hat. Szokatlan, atipikus megjelenését ennek köszönheti.
Az alapgondolat fő szerkezeti eleme volt továbbá a kivitelezés módja. Minden tárgyam elkészítéséhez valamilyen öntési technológiát választottam. Ennek oka, hogy rendkívül izgalmasnak találom azt a folyamatot, miszerint egy szilárd halmazállapotú anyag percek alatt megváltoztatható, s ahogyan hosszú időn keresztül tervezett új formáját felveszi. A forma ezáltal csupán egy időleges, pillanatnyi megvalósulása a tervezett alakzatnak, hiszen a fém bármikor újra beolvasztható.
Az ékszertípusok tervezéskor elsősorban reprezentatív darabok létrehozásán gondolkoztam.
Így jöttek létre az alumínium és a porcelán nyakékek. Ha a tökmagot tekintjük kiinduló formának, a léptékváltás ebben az erőteljes felnagyításban is megfigyelhető. Ezt követően azonban egy nemesebb anyagból, ezüstből is készítettem formákat, melyek funkciójuk szerint gombok. Így tehát az egyszer radikálisan felnagyított, elvont formát erőteljesen redukálva olyan forma- és léptékbeli kísérletek játszódtak le, melyek során megismertem az absztrakt forma alternatív alkalmazási területeit.
A budapesti kortárs építészet egyik legkiemelkedőbb példája az M4-es metró vonala. Minden egyes megálló külön jellegzetességekkel és különleges ismertetőjelekkel rendelkezik – ezek hol tökéletesen egyértelműek (Szent Gellért tér), néhol pedig kicsit több gondolkodás után ismerhetőek fel (II. János Pál pápa tér).
Összeszedtem hát ezeket a részleteket, hogy egy teljesen klasszikus megfogalmazást vegyítsek egy innovatív, indusztriális, architektonikus vonallal, ahol a 4-es metró legjellegzetesebb építészeti elemeit dolgozom föl egy különleges gyűrűkollekcióban. A teljesen egyszerű és klasszikus ezüstgyűrű és foglalat az, ami igazán kiemeli ezeket a látványos és különleges anyagokat, mint a mozaik, a rozsdás vaslemez, a korián, a beton – ezek színükben és textúrájukban idézik az egyes megállók ikonikus elemeit.
Célom egy elegáns, modern, nem hétköznapi, mégis könnyen értelmezhető ékszerkollekciót létrehozni, amely adott esetben sorozatban is legyártható, mint autentikus budapesti termék, vagy akár szuvenír.
Egy üres térben vagyunk. Egyszer csak a fejünk fölött egy bonyolult formákból álló szimmetrikus test jelenik meg - mintha vízbe esett volna és mi a víz alól szemlélnék a történetet, ám a víz sehol. Az alak számtalan arc egybefonódó összességére hasonlít. Egy, a tetejéből kiálló kéz segítségével kapaszkodik egy vékony húrba. A húr egy halk hangocska kíséretében hirtelen elpattan, és a kapaszkodó egy pillanat alatt leér a végtelen üresség aljára, ahol szertefoszlik számtalan apró formává, egy csobbanás keretében. Mintha vízbe esett volna és mi a víz fölött állnánk, ám a víz sehol. Ezután a végtelen messzeségben további kapaszkodók jelennek meg és megismétlik a folyamatot - látszólag minden ok nélkül - majd esőszerűen zuhogni kezdenek. Az állandó létrejövésük és megsemmisülésük közben elpattanó húrok keltette zaj egy idő után halk zeneszóvá alakul. Ezen zeneszó pedig egy Skarabeusz gondolatai, aki cethalnak és madárnak egyaránt táplálékául szolgál.
A középen lévő Kapaszkodót bronzból készítettem el, ám kéz helyett egy fejdíszt kapott, melyben az őt elképzelő galacsinhajtót hordozza. Ezen keresztülfut egy gitárhúr, ami bármelyik pillanatban elpattanhat, ám ez szerencsére nem fog bekövetkezni, hiszen ez a kapaszkodó nem kapott kezet.
Jobbra a Cethal és madár szintén bronzból készült. Aki figyelmesen nézi, megláthatja benne a tenger és az ég szülötteit. Ezúttal nem fogják megenni a skarabeuszt, hiszen a cethalat kifogták egy réz kampóval. Ha pedig az egyiket elkapják, akkor elkapják vele a másikat is.
Balra a Skarabeusz látható. Ezüstből készült, mivel egy szent bogarat valamilyen nemesfémből illő elkészíteni.