Nagyon régóta foglalkozom kortárstánccal, mint néző és mint előadó egyaránt.
Ez az előkép sorozat és videó esszé bemutatja azt, mit jelent nekem a tánc, mint táncos.
Megpróbáltam, azt a könnyedséget megragadni, amit én érzek ha igazán elengedem magam egy mozdulatban és már-már a fizika határait súrolom egy-egy ugrással, de aztán a valóság mindig lehúz a földre.
Ez a gravitáció.
De én azért a pár pillanatért tánolok, ami gyakran elkerüli a néző szemét.
A munkám ebben segít bepillantani. Segít meglátni azt a pillanatot, amit csak a táncos érez mikor ugrik.
A képek a súlytalan állapotot mutatják be.
A videók az egész folyamatot.
Munka közben megpróbáltam minél jobban a táncos testével együtt dolgozni, hogy minél érthetőbb információt adhassak át.
Nekem a kortárstánc annyira ösztönös, hogy gyakran nem jövök rá, ezt nem mindenki értelmezi úgy, ahogy én.
Most ezért dolgoztunk egyszerűbb mozdulatokkal, mint általában, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen megemészteni a látottakat.
Édesanyám mindig mondta, hogy apámra ütöttem. Igaza is van. Nekem meg hiányzik apukám. Nem, nem halt meg, nem váltak el, csak azok régi szép idők. Gyakran ültem vele és a barátaival bisztrókban, kocsmákban, s vidéki lányként manapság is gyakran teszem ezt. Szeretem az ottani embereket, hiszen visszaidézik a gyerekkorom, s már-már pótapát játszanak. Ki-ki a maga módján. Munkámban ezért elhatároztam, hogy elkezdem portrézni ezeket az apa-figurákat, s végül én is készítettek velük magamról egy képet, édesapám ruháiban.
El akartam rugaszkodni a hagyományos kép-alkotástól. Így kezdtem el foglalkozni kísérleti fotográfiával. Szerettem volna a fotográfia határait feszegetni. Több médiumot próbáltam alkalmazni, így a két főbb motívumom a térfigyelő kamera és a qr-kód. Olyan fotográfiát akartam csinálni, amiben az indusztriális, letisztult környezet a meghatározó.
A qr-kód által jött létre a kapcsolat, a kamera és a megfigyelt terület között. A qr- kód beolvasása által a térfigyelő kamera képét látjuk.
Számomra érdekes kérdést vett fel, a kamera mint megfigyelő eszköz. Mindenhol ott vannak, állandóan körülvesznek minket, szerves részei a hétköznapi életnek.
Nem tudjuk hogy mit figyelnek, és hogy belőlünk mit látnak.