festő szak

Dobos Csenge

Sorozat egy témára:
Daru

olaj, vászon

Elsőre egy fehér alapon fehér beállítás színekben szegénynek, unalmasnak tűnhet, pedig valójában sok izgalmas részlet akad rajta, amit érdemes megfigyelni. A sorozat ezt a problémát járja körül. A festmények feszített vászonra készültek olajfestékkel, mely anyag kiválóan alkalmas a finom színátmenetek létrehozására. A színek kihangsúlyozásának érdekében a kompozíciók letisztultak, a középpondban csupán egyetlen egyszerű tárgy áll, egy papírból hajtogatott figura. A négyzetes formátum szintén nagyon kötött, nem engedi elkalandozni a tekintetet. Fontos, hogy a Daru, a Kocka, és a Tulipán is hagyományos japán origami figura. Ez a fajta papírhajtogatás ugyanis a papír tiszteletén alapul, nincsen benne tépés vagy vágás, lényege, hogy a meglévő alapanyagból csak hajtogatással a legtöbbet hozzuk ki. Számomra ezek a tárgyak az anyag iránti tiszteletet és az egyszerűséget jelképezik. A festményeken keresztül ezek az értékek kapnak egy kis figyelmet.
festő szak

Gáspár Szimonetta Erzsébet

Önkép
(Én és a világ)

50×70 cm
olaj, vászon

Vizsgamunkám választott témája „Én és a világ”/Önkép. Ebben a betegségemet és az ebből adódó hozzáállásomat fejtem ki. Számomra a parkok nyugtató hatásúak, ezért is választottam helyszínnek egy parkot. Magamat a pávában látom. Az ember elsőnek azt hinné szellemben olyan kedves a páva, amilyen szép. Ez nem igaz. A páva amint valaki közeledik hozzá, védekezni kezd. Vagy megritkítják a farktollaitól, vagy sem. Mint ahogy a képen is egy már megritkított farkú páva látható, ez a folyamat egyszer már lezajlott. A tér üressége pedig azt a meg nem értettséget és magányt jelenti, amit egy ilyen beteg érez, hiszen a társadalom nagy része ezt tabu témának véli. A festmény fotók alapján készült, melyeket én készítettem.
festő szak

Szöllősi Dóra

Sorozat egy témára / Csendélet halakkal

80×40 cm
olaj, rétegelt lemez

A vizsgamunkám elkészítésénél a cél egyrészt az volt, hogy a csendélet műfajt átdolgozzam, emellett a feszültségkeltés, a provokálás és a megdöbbentés is. Ezt úgy próbáltam elérni, hogy összeegyeztethetetlen tárgyakat illesztettem össze egy képben. Egy disznófejet egy tükrös asztallal és mindenféle piperével, egy marhalábszárat színes fánkokkal és egy gördeszkát csirkelábakkal. Egy kritikát próbáltam megfogalmazni a külsőségekre adó társadalom, a divat és a felborult értélrendek ellen. A hús motívum a sorozat minden képén szerepel, szimbolizálva a romlást. A nyers hús undort vált ki a legtöbb emberből, ezt komponáltam össze valami „trendivel”. Trompe l’oeil műfajban festettem meg a képeimet. Egy fotószerű kép arra ösztönzi az embert, hogy közelebb menjen és meggyőződjön arról, hogy tényleg festményt lát-e, bármennyire is undorodik.